Imádom a tengert és még jobban a tenger gyümölcseit.
A tengeri herkentyűk a magyar családok körében még a halaknál is népszerűtlenebbek…nem is csoda, hiszen nincs tengerünk, így persze még csak nem is az olcsó árkategóriába esnek. Pedig a garnélarák nemcsak finom, de alacsony kalória- és magas fehérje tartalma miatt akár a diétába is könnyedén beépíthető (100 gr garnélarák csak 99 kalóriát tartalmaz). Legtöbbször az előkészített, fagyasztott koktélrákokkal (borzalom), esetleg garnélákkal találkozhatunk a szuper- vagy hipermarketekben, ezek azonban sokkal drágábbak a tisztítatlan változatnál.
Néhány nappal ezelőtt Jóuram a közeli halpiacról egy nagy szatyorral tért haza, benne 2 kg friss tigris garnélával. A rákocskák annyira frissek voltak, hogy még a ruhájuk is rajtuk volt. Természetesen a megtisztításuk is az én nemes feladataim közé tartozott, így született meg a mai garnéla “pucolós” poszt.
A garnélarákot meg lehet főzni a páncéljában is, de az étel élvezeti értéke is nagyon lecsökken, ha az ember fia/lánya kajálás közben macerázik a garnéla tisztással…
Mielőtt bárki a tengeri rákocska legyilkolásával vádolna csak szólok, hogy mind a két kiló garnéla már azelőtt elhalálozott, mielőtt a konyhámba került volna, én csupán a “boncmester” voltam.
Most pedig nézzük, hogyan lesz konyhakész ez a tengeri herkentyű:)
Első lépésként tegyük a garnélát a vágó deszkára. Itt most könnyedén szemügyre vehetjük az ebédünket/vacsoránkat, láthatjuk a fejét, a potrohát és a kis lábait is. Csak a potrohára lesz szükségünk, mert ott rejtőzik a fehér hús.
Egy éles kést használva, határozott mozdulattal válasszuk le a fejrészt a garnélánkról. Nincs mitől félni, a szegény pára nem fog elugrani…100 százalék, hogy a rákocska már elhunyt mielőtt megérkezett a konyhánkba.
És most jön a pepecselős munka. A páncél megtisztítását a hasi résznél (a lábaknál) kezdjük, mert itt van a legkönnyebb dolgunk. Egészen a farok részig haladunk. Van aki itt megáll a tisztítással és rajtahagyja a farokvéget, de én teljesen lemeztelenítettem….a farokvég lehúzása előtt kicsit bontsátok meg alulról a páncélt és csak ezután húzzátok le lassan és óvatosan, mert a garnéla húsos farokrésze könnyen beletörhet a páncélba. Ha ez megtörténne se keseredjetek el, mert néha előfordul, a következőnél majd ügyesebbek lesztek:)
Még nincs vége! Mert most a kis vacsoránknak el fogjuk távolítani az utolsó vacsoráját, vagyis a hátán keresztül a tápcsatornát.
A vágódeszkára fektetett garnéla háti részét egy éles késsel felnyitjuk. Ezután a késsel kiemeljük kis tápcsatornát és egy mozdulattal eltávolítjuk.
Íme a konyhakész garnélánk, most már főzhetjük, süthetjük vagy akár grillezhetjük is.
Most még szürke, de ha megfő/megsül nagyon szép piros színt kap. Néhány perc alatt elkészül, ahogy a színe megváltozik már kész is. Ne főzzétek, süssétek túl, mert akkor kemény, rágós lesz.
A fejrészt és a páncélt se hagyjuk veszni, mert kitűnő alaplé készíthető belőle némi zöldséggel felfőzve…de ezt majd egy másik posztban bővebben kitárgyaljuk.
